Ugrás a tartalomra
GOV.SI
A munkaerő szabad mozgása az Európai Unió, az Európai Gazdasági Térség (EGT) és a Svájci Államszövetség belső piacának négy alapvető szabadságának egyike, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgása mellett. Szlovénia, más uniós tagállamokhoz hasonlóan, csökkenti a szociális jogok egyenlő mértékű gyakorlása előtt álló adminisztratív akadályokat a többi uniós tagállam állampolgárai számára, ugyanakkor intézkedéseket hoz saját munkaerőpiacának szabályozására és védelmére.

Külföldiek munkavállalása Szlovéniában

Az Európai Unió, az EGT és a Svájci Államszövetség állampolgárai ugyanolyan feltételek mellett jogosultak munkát vállalni az Európai Unió, az EGT és a Svájci Államszövetség egy másik tagállamában, mint ezen országok állampolgárai. A Szlovén Köztársaságban való munkavállaláshoz és a munkaerőpiacra való bejutáshoz nincs szükségük munkavállalási engedélyre. Ugyanakkor a külföldiek beutazására és tartózkodására vonatkozó törvény rendelkezéseivel összhangban a Szlovén Köztársaságban való foglalkoztatásuk céljából gondoskodniuk kell arról, hogy tartózkodásukat jogszerűen rendezzék. Az Európai Unió, az EGT és a Svájci Államszövetség állampolgárai a munkafeltételek és a szociális juttatások biztosítása tekintetében a Szlovén Köztársaság állampolgáraival azonos bánásmódra jogosultak alkalmazottként. Minden tagállam köteles az érdekelt magánszemélyek vagy vállalatok számára minden olyan alapvető információt biztosítani, amely megkönnyíti az Európai Unióról szóló szerződés által garantált szabadságok határokon átnyúló gyakorlását.

Harmadik országok állampolgárai általában csak a Foglalkoztatási Hivatal hozzájárulásával megszerzett érvényes összevont engedély alapján vállalhatnak munkát vagy végezhetnek önálló vállalkozói tevékenységet a Szlovén Köztársaságban. Az összevont engedély egyesíti és helyettesíti a korábbi tartózkodási és munkavállalási engedélyeket.

A Szlovén Köztársaság a foglalkoztatás terén nemzetközi szerződéseket köt harmadik országokkal, amelyekben meghatározza a külföldiek foglalkoztatásának, önálló vállalkozói tevékenységének és munkavállalásának feltételeit, és intézkedéseket fogad el a hazai munkaerőpiac védelme érdekében, ezek közé tartozik a hatályos feltételek korlátozása is.

A szociális biztonság külföldi munkavégzés esetén

Az Európai Unió nem rendelkezik egységes szociális biztonsági rendszerrel, hanem minden állam fenntartja a saját nemzeti rendszerét. Ugyanakkor az EU közös szabályokat állapít meg azért, hogy az uniós polgárok akkor is megtarthassák szociális biztonsági jogosultságaikat, amikor különböző célból más tagállamba költöznek. Ennek során az Európai Unió azt az elvet követi, hogy a lex loci laboris elvének megfelelően egy ország jogát kell alkalmazni, és az egyenlő bánásmód, a biztosítási időszakok összesítése, a jogosultságok exportálhatósága, valamint munkanélküliség esetén az ellátások kiszámítása, valamint kifizetése a cél. A szabályok praktikus válaszokat adnak olyan kérdésekre, mint például: melyik ország illetékes a szociális biztonságért, és miképpen garantálják a társadalombiztosítási jogokat: a nyugdíjakat, az egészségügyi szolgáltatásokat, a munkanélküliség esetén járó ellátásokat és gyermekek után járó pótlékokat.

Az Európai Unió közös szabályai az Európai Unió, az EGT és a Svájci Államszövetség azon állampolgáraira vonatkoznak, akik ezen országok valamelyikének rendszerében biztosítottak vagy biztosítottak voltak, valamint családtagjaikra.

Az Európában mozgó személyek hatékonyabb védelme érdekében létrehozták a szociális információk elektronikus cseréjének (angolul: Electronic Exchange of Social Information –EESSI) rendszerét, amely lehetővé teszi az Európai Unió illetékes szociális biztonsági intézményei számára, hogy gyorsabban és biztonságosabban kezeljék az egyedi eseteket, és felgyorsítsák a szociális ellátások kiszámítását és kifizetését.

A Szlovén Köztársaság harmadik országokkal is köt nemzetközi szociális biztonsági szerződéseket, amelyek meghatározzák a szociális biztonsági jogok gyakorlásának feltételeit és eljárásait a szerződő országok közötti migráció esetén. Ezek az országok Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró, Macedónia, Kanada, az Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Ausztrália, Dél-Korea és Quebec.