A szociális biztonsági rendszerek koordinálása
A szociális biztonsági rendszerek összehangolásának alapelvei
A szociális biztonsági rendszerek koordinálása az uniós jog alapján valamennyi uniós tagállam között érvényesül. Szlovénia kétoldalú megállapodásokat kötött néhány nem uniós országgal is, amelyek szintén lehetővé teszik a kötelező szociális biztosítási ellátások (egyes) jogainak koordinálását. Ezek az országok Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró, Észak-Macedónia, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Argentína és a Koreai Köztársaság.
A szociális biztonsági rendszerek koordinációjára vonatkozó szabályok négy alapelvet határoznak meg, nevezetesen:
- Az egyetlen alkalmazandó jog elve, azaz csak egy ország joga szerint lehetünk biztosítottak, ezért csak egy országban fizetünk járulékokat, a "lex loci laboris" elve alapján – annak az országnak a jogszabályai szerint, ahol a munkát végezzük.
- Jogai és kötelezettségei megegyeznek azon ország állampolgárainak jogaival és kötelezettségeivel, amelyben biztosítva vannak, az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elve alapján.
- Amikor kötelező szociális biztosítás keretében érvényesíti jogosultságait, az illetékes hatóság (Szlovéniában: a Szlovén Egészségbiztosítási Intézet, Nyugdíj- és Rokkantságbiztosítási Intézet, Szlovén Köztársaság Foglalkoztatási Hivatala vagy a Szociális Munkaügyi Központ) az ellátásai kiszámításakor figyelembe veszi valamely más államban megszerzett biztosítási, foglalkoztatásban töltött, vagy tartózkodási idejét is (a biztosítási időszakok összesítésének elve).
- Amennyiben jogosult egy adott ellátásra, akkor általában ezt az ellátást akkor is megkapja, ha egy másik államban él. Ez a jogosultságok exportálhatóságának elve.
Határokon átnyúló távmunka
2023. Szeptember 1-jétől a Távmunkáról szóló európai keretmegállapodás alkalmazandó, amelyet az uniós tagállamok közötti megállapodásként a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó Igazgatási Bizottság egyhangúlag elfogadott.
A távmunka fő jellemzője, hogy a munkavállaló vagy az önálló vállalkozó bárhol dolgozhat, tehát teljesen független a helytől. Ez különbözteti meg a távmunkát minden más olyan tevékenységtől, amely megköveteli vagy feltételezi, hogy a tevékenységet egy adott helyen végzik.
A határokon átnyúló munkavégzés minden más formájához hasonlóan ez azt jelenti, hogy a munkavégzés egynél több tagállamban történik, és a személy megfelel a 883/EGK rendelet 1. cikkének a), b) és d) pontjában meghatározott kritériumoknak.