A javítóintézetnek egy kolostorépület ad otthont, amely a második világháborúig a Páli Szent Vince Keresztény Szeretet Leányai rend tulajdonában volt, amely 2008-ban, a kártérítési eljárások lezártával lett ismét az épület tulajdonosa.

Az intézményt Radečei Javító-Nevelő Intézet néven 1951-ben alapították. Az átalakítások elvégzése után 1952 januárjában helyezték el az épületben az első növendékeket. Az 1952/53-as tanévben az intézményen belül egy iskolát is létrehoztak, ahol a növendékek általános iskolába jártak, és a tanonciskolába való bekapcsolódással különböző szakmákra, pl. pék, lakatos, ács, stb…, képezték ki őket. Ebben az időszakban az intézmény befogadóképessége 100 fiú és 30 leány növendék volt 18 éves korig. 1968-ban, amikor az intézmény átkerült a Köztársasági Igazságügyi és Általános Igazgatási Titkársághoz, átnevezték Radečei Javítóintézetnek. Ma az intézmény tartalmi és végrehajtási szempontból az uniós országok hasonló intézményeihez hasonlítható.

A nevelési intézkedés végrehajtása céljából a javítóintézetbe kerülő fiatalok közös jellemzője, hogy gyakran érzelmi-viselkedési problémákkal és zavarokkal küzdenek. Elsődlegesen az iskolai kudarc vagy a lemorzsolódás, emellett a családi problémák, a passzív életmód, a drogokkal való kísérletezés és más, kevésbé megfelelő viselkedési formák jellemző rájuk közösen.

A fiatalkorú fiúkat és lányokat négy kisebb csoportba osztjuk, amelyeket csoportpedagógusok vezetnek. Minden csoport olyan lakóegységekben lakik, amely a lakások minden elemével rendelkezik, két-három hálószobával, nappalival, teakonyhával, WC-vel és zuhanyzóval. A drogmentes részleg és a nyitott részleg hasonló kialakítású, de több hálószobával. A foglalkozások három szinten zajlanak: alapszinten saját csoportban, valamint fejlesztéssel a drogmentes csoportban és a nyitott részlegen. A program sikeres elvégzése után a saját csoport szintjén a fiatal a drogmentes csoportba kerül, amelynek célja az elért változások megszilárdítása, az önálló és felelősségteljes életvitel elsajátítása, valamint a szabadidő színvonalas eltöltése. A drogmentes osztály programja három hónapig, illetve két hónapig tart azok számára, akiknek nincs drog- és alkoholfogyasztási tapasztalatuk. A célkitűzések sikeres teljesítése lehetővé teszi a harmadik szintre való továbblépést, azaz a nyitott részlegű csoportban való elhelyezést, ahol a fő hangsúly az elért változások fenntartásán, az önállóságon és felelősségvállaláson, a kezdeményezőképességen és a környezetbe való intenzív beilleszkedésen van.

Minden egyes foglalkozási szintnek megvannak a maga előnyei és lehetőségei, amelyek fokozatosan bővülnek. A kezelés szintjétől függetlenül előfeltétel a pszichoaktív anyagoktól való tartózkodás, a háziend betartása, és a személyes terv teljesítése. Amennyiben a személyes terv megvalósításában megtorpanás tapasztalható, ennek az a következménye, hogy vissza kell térni az alacsonyabb foglalkozási szintre.

Napi szinten a nevelésre és a továbbképzésre szánt idő pontos beosztáson alapul, hasonlóképpen a nevelőmunka is, amelyet szakemberek végeznek individuálisan, a nevelési csoportban történő csoportmunka keretében, más speciális csoportok és speciális foglalkozások során, valamint csoportmunka formájában. Az intézet tanműhelyeiben folyik a gyakorlati oktatás és a munkára való képzés, valamint a gyakorlati munkavizsgára való felkészítés a fémipari, a faipari, a vasipari, az építőipari, az elektromos és a vendéglátóipari szakmák szakképzésében.

A szabadidő színvonalas eltöltésének nagy jelentősége van a nevelési intézkedések teljes körű és színvonalas végrehajtásához, valamint a sikeres társadalmi beilleszkedéshez. Ezért az élmény- és tapasztalati pedagógia ismeretei alapján különböző szabadidős tevékenységeket szervezünk a sport, a kreatív műhelymunka, az irodalmi és újságírói, a főzési, a természettudományos és egyéb tevékenységek területén. A számos művészeti, festészeti, formatervezési és hasonló tevékenységgel foglalkozó terápiás foglalkozások elengedhetetlenek. Az intézmény hagyományosan olyan rendezvényeket szervez, amelyek nemcsak az intézményt nyitják meg a környezet felé, hanem annak környezete is megnyílik az intézmény felé, a fiatalkorúak pedig szakemberek kíséretében vesznek részt a helyi környezetben zajló különböző rendezvényeken.